Termékek Menü
0

ISKOLÁM A HONVÉDBAN

Molnár Imre a Budapesti Honvéd Sportegyesület ügyvezető elnöke

Aranybánya lehet…

A BHSE-nél bevezették, elindították az „Iskolám a Honvédban” testnevelési programot. A klub szakemberei a szokásos délelőtti toborzók helyett testnevelési órákat, vagy edzéseket tartanak az egyesület területén, igazodva az iskola kívánalmaihoz. Hogy mit is jelent ez valójában, erről beszélgettünk Molnár Imre ügyvezető elnökkel.

– Miként fogadta az öttusa szakosztály ötletét?

– Érdeklődéssel, és természetesen tájékozódtam arról, hogy milyen következményekkel jár a program megvalósítása. Tetszett a javaslat és biztos voltam abban, hogy ebből a kezdeményezésből egyesületünk is profitálhat. Éppen ezért a kezdetektől támogattam az iskolák és a szakosztályok együttműködését, mert ha jól sáfárkodunk, akkor ez. egy aranybánya lehet.

– A Honvédnak a 70-es években már volt egy jól sikerült utánpótlás nevelési programja, ez a mostani annak a felfrissítése?

– Nemcsak a Honvéd, hanem valamennyi klub életében adódnak eredményességi hullámvölgyek. Ennek csak úgy lehet elejét venni, vagy inkább ezeket az időszakokat csökkenteni, ha felkészülünk arra, hogy a korosztályok között meglegyen a kellő folyamatosság. A kiemelkedően sikeres londoni olimpia után felmértük, hogy egyes sportágakban versenyzőink már nem a legfiatalabbak, és ez indokolta, hogy az utánpótlás nevelésre újra kellő figyelmet fordítsunk. A lehető legjobbkor jött Kállai Ákosék ötlete, amire a kerületi iskolák is „vevők” voltak. Úgy gondoljuk, hogy módszerünk pótolja a korábbi sportiskolai rendszert, pedig épp a fordítottja az előzőnek. Mi most az egyesületekbe szeretnénk csábítani a gyerekeket, színvonalas edzői és szakmai háttérrel megfelelő körülményeket teremtve levéve a terhet az iskolákról, ahol koránt sincsenek meg a sportoláshoz, a fejlődéshez szükséges feltételek.

– Mennyire kedvező ez a Honvédnak illetve az iskoláknak?

– Az iskoláknak hatalmas segítség a mindennapos testnevelési órák beiktatásában, kivitelezésében. Az egyesületnél viszont még nem sejthető a végeredmény, de ha bele sem kezdünk, akkor a lehetőséget sem adjuk meg magunknak, hogy létrejöjjön egy jól működő utánpótlás bázis. Úgy véljük, ez a jövő útja, és szeretnénk ebből a legtöbbet megvalósítani.

– Azt mondta az előbb, ez a jövő útja. Látja-e már az út végét, vagy egyáltalán azt, hogy hova vezet ez az út?

– Véleményem szerint három, négy éven belül az olyan sportágakban, mint az úszás, a torna, a kéttusa, már megmutatkozhat a fejlődés. A tapasztalatok szerint az eddigi tehetségkutató programjainkból is profitáltunk, márpedig ez a módszer lényegesen célratörőbb, hatékonyabb. Tehát, ha jól csináljuk, akkor rövidesen meg is lesz a látszata a befektetett munkának. Eleinte biztos csak apró sikereknek örülhetünk, de bízom munkatársaimban, hogy többszörösen megtérül a befektetett munka.  

– Mennyire voltak partnerek az iskolák az egyesület javaslatára?

– Egy olyan tanintézet sem volt, amely ne örömmel fogadta volna jelentkezésünket. Egyelőre még mi finanszírozzuk elképzelésünket, így végesek a lehetőségeink. Amennyiben megkapjuk a programunkhoz a kellő támogatást az EMMI-től illetve a Klebelsberg Intézettől, akkor ugrásszerűen megnőhet az egyesületi testnevelési órák száma. Vagyis szeptembertől osztott költségvetéssel még több iskola bevonásával még hatékonyabb lehet ez a rendszer.

– Ha visszaemlékszik a korábbi sportiskolás időszakra, akkor ott évente hány tehetség tűnt fel, és mit várnak az új módszertől?

– Az egy hosszabb folyamat volt, hiszen az iskolákban alakítottuk ki az utánpótlás műhelyt megfelelő szakemberrel két, három sportágban. Minden évfolyamban voltak sporttagozatos osztályok, és azokból kerültek ki az igazán tehetséges gyerekek. Most viszont „helybe” jönnek a srácok, jobban szem előtt vannak, így a kiválasztás esélye is nagyobb.

– Mennyi terhet jelent ez most a Honvédnak?

   – Úgy alakítjuk az edzők beosztását, hogy az testnevelési órák megtartása munkaköri kötelességük legyen. Ám nem csak az edzői munka a része ennek a programnak, hanem sok egyéb gyakorlati, logisztikai és szállítási összetevője is van, így évente 8-10 millió forint plusz költséget jelent a Honvédnak. És ez még csak az alapösszeg! Mert az egy dolog, hogy fontos a mindennapos testnevelés, de ehhez a feltételeket, az anyagi hátteret meg is kell teremteni! Ugyanis az iskolák, vagy a klubok nem tudják vállalni az ezzel járó többletköltségeket. Hiába bővítjük mi a szakosztályok számát ahol testnevelési órákat tartunk, anyagi segítség nélkül zátonyra futhatunk…

– Jól sejtem, hogy a Honvéd a mindennapos testnevelés úttörője lehet?

– Inkább első és maximális támogatója… Ha azt látjuk majd, hogy az együttműködő iskolák diákjai közül sokan igazolnak a Honvédba, és néhány gyerek jól szerepel a különböző korcsoportos versenyeken, akkor bizakodóak lehetünk… És elmondhatjuk, hogy olyat csináltunk, amit más nem, amire fel kell figyelni! Abban reménykedünk, hogy az illetékesek értékelik azt, van egy egyesület, amelyik komolyan vette a mindennapos testnevelés gondolatát, és ezt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is igazolta…

 

Az ötletgazdák nevében Kállai Ákos nyilatkozata

Az ötletből valóság…

 

 

Gondolt egy merészet a Bp. Honvéd öttusa szakosztálya, és kitalálták, hogy a BHSE hasznos partnere lehet az iskoláknak. Az országos tornaterem hiány nem teszi lehetővé a mindennapos testnevelés gördülékeny megvalósítását, mert számos helyen a folyosón, vagy egy szobában összetömörülve, balesetveszélyes körülmények között tornáznak a gyerekek. Az ötletet tett követte, és ma már működik az „Iskolám a Honvédban“ testnevelési program.

 

A tanterveket áttanulmányozva, kiegészítve és a helyi adottságokat figyelembe véve indult az együttműködés, és a klub szakemberei a szokásos délelőtti toborzók helyett testnevelési órákat, vagy edzéseket tartanak az egyesület területén, igazodva az iskola kívánalmaihoz.

A jó és értékes kezdeményezésre a tanintézetek vezetői is fogékonyak voltak, és a Kállai Ákos, Kovács Tamás, Kovács András honvédos trióhoz csatlakozott Péterffy Balázs, a XIII. Tankerület igazgatója is. A közös munkának köszönhetően ma már négy XIII. kerületi iskola – a Hermann Ottó-, a Gárdonyi Géza-, Pannónia utcai Általános Iskola, és Budapesti Kolping Katolikus Általános Iskola és Gimnázium – másodikos diákjai vesznek részt ebben a különleges és előnyös programban. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, arról beszélgetünk Kállai Ákos szakosztály-igazgatóval.

– Milyennek tartod a mindennapos testnevelés ötletét?

– Kicsit visszakanyarodnék az időben, hiszen mi már sokkal korábban megálmodtuk ezt, amit most megvalósítottunk. Egy baráti beszélgetésen vetődött fel az „Iskolám a Honvédban” elképzelés. Azt, hogy hogyan kell felépíteni egy szakosztály utánpótlás nevelését, azt tudtuk, de az egyesületi bázis megteremtése már nehezebb feladat. Ez az alfája és ómegája a sportnak. Amikor a kiemelt sportágfejlesztésnek köszönhetően az anyagi háttér is meglett, akkor kezdtük el részleteiben összerakni programunkat, haladtunk lépésről lépésre előre. Ezt bővítettük, illetve vegyítettük a mindennapos testnevelés koncepciójával.

– Mennyire játszottak szerepet ebben a személyes gyerekkori élményeid, az akkori testnevelési órák hangulata, színvonala?

– Meghatározó volt, hiszen sporttagozatos suliba jártam, ilyen rendszerben nőttem fel, így ismertem ennek előnyeit. Egy úszóedzésen lettem kiválasztott és attól kezdve már szakedző foglalkozott velem, természetesen a testnevelő tanárom is rajtam tartotta a szemét. A közös ötlet után kollégáimmal folyamatosan kerestük a megvalósítás mikéntjét. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy ne csak a magunk érdekeit tartsuk szem előtt, hanem odafigyeljünk a másik oldalra is. Ebben óriási szerepet vállalt Kovács András, aki nem csak az iskolai rendszert ismerte, hanem utána is járt a gyakorlati lehetőségeknek. Így állt össze az a csapat, amelyik elindította a Honvédnál az „iskolai egyesületi testnevelést”.

– Mi volt legfontosabb mozgatórugó?

– Az igény. Az, hogy tudtuk, ez fontos, erre szükség van! Örömünkre nemcsak mi, hanem az iskolák képviselői is így gondolták. Ez azért lényeges, mert nekünk mindenekelőtt létszámot kell produkálni ahhoz, hogy abból aztán minőség legyen. Szerencsére az infrastruktúra adott, ehhez jött a már említett anyagi háttér, és az edzői gárda. Vagyis az a rész, amit egy egyesület adhat. A mások oldalon szintén vágytak valami újra, valami jobbra, de nem volt meg hozzá a lehetőségük. Péterffy Balázs meglátta az ötletben az előrelépés esélyét, találkoztak a gondolatok, hamar közös nevezőre jutottunk. Elfogadtuk, hogy egymást kiegészítve tudjuk a programot erősíteni.

– Lehet azt mondani, hogy megelőztétek a korotokat, vagyis a mindennapos iskolai testnevelés úttörői vagytok?

– Nem találtuk fel a spanyolviaszt, hiszen az elmúlt 30 évben a különböző sportiskolai rendszerekben ez már működött. Csupán annyit tettünk hozzá, amitől életképesebb lett a program. Ebből alakult ki az a szolgáltatás, hogy az osztályok délelőttönként az egyesületünknél, a szakosztályainknál tartják testnevelési óráikat. Így nem egy, hanem több sportág vonult be a tanintézet-, és több iskola az egyesület életébe.

– Mi volt a fontosabb szempont, hogy naponta tornázzanak és erősek, egészségesek legyenek a gyerekek, vagy az, hogy a klub utánpótlás bázisa fellendüljön?

– Mind a kettő. Nem titkolt célunk – jelenleg öt szakosztálynál vannak testnevelési órák –, hogy az összes szakosztályt lefedje ez a program. Ezzel a sokszínű képzéssel kívánjuk megmutatni a mi palettánkat a gyerekeknek, a szülőknek, az intézményeknek, a kerületnek, hogy lássák, felfigyeljenek arra, hogy ez a Honvéd! És ez a közösség már megint tett valami különlegeset! A gyerekek óvodásként megismerhetik, gyakorolhatják az úszást és a tornát, de a beiskolázásnál ez megszűnik. És ha mi folyamatában segítjük a gyerekek sportos fejlődését, akkor szélesebb alapból meríthetünk.

– Azt mondják, azért nem sportolnak a gyerekek, mert a számítógép elvonja a figyelmet, odaköti őket az asztalhoz, a székhez. Ezzel a programmal válaszút elé állítják őket, és a szülőket?

– Szó sincs róla! A kettő tökéletesen megfér egymással. Aki megismeri, megszereti a mozgás örömét, kultúráját, akkor számára a sport ugyanolyan természetessé válik, mint az, hogy a számítógép ma már az életünk része. Nem akarjuk, hogy mindenkiből versenysportoló váljon, de azt szeretnénk, hogy a mozgás, az edzés a mindennapjai része legyen! Kell, hogy tudja, a sportnak mekkora szerepe van a jó közérzet megszerzésében. Azáltal pedig, hogy sok sportágat megismer, ő maga is sokszínűvé válik. Mert minden sportág más egyéniséget, adottságot, edzőt, felkészülést rejt magában.

– Miért a második osztálytól indul az egyesületi testnevelés?

– Ez sportágspecifikus, hiszen az úszást, a tornát korán kell kezdeni. Más sportágat elég kicsit később választani. Ám nem is baj, ha előtte valaki megismerte, kipróbálta az úszást és a tornát, mert egyfajta pillért ad a későbbiekhez. Szeretnénk ezt bővíteni és ezért nyitunk az óvodák felé is. Elképzelésünk csak akkor működik igazán jól, ha széles sávban lefedi a beiskolázás előtti sportképzést is. Jelenleg a második osztályosokkal indultunk el, de a jövőben szeretnénk az elsőtől a negyedik osztályig bevonni a tanulókat ebbe a folyamatba. A kicsiknél az alapsportágakkal – úszás, torna, atlétika – kezdünk, később pedig a többi szakág bevezetésével bővítjük a „tananyagot.”

– Lehet-e tudni, milyen arányban térül majd meg a befektetett munka a klubnak?

– Reméljük, nagy százalékban. Ez persze nem azt jelenti, hogy akik a programban részt vesznek, sportolók lesznek. Nem. Éppúgy lehet valakiből művész, orvos, vagy matematikus, csak éppen egészségesebb, sportosabb szemlélettel. Ha ez a generáció felnő, akkor az ő gyerekeiknek már természetessé válik az egészség és a sport egysége.

– Úttörők vagytok az iskolai testnevelés felkarolásában. Lehet ebből akár országos mozgalom is?

– Örülnénk, ha ez Honvéd specialitás lenne, de nem vagyunk önzők! Amit elkezdtünk, az nem rólunk szól, ennek össztársadalmi üzenete van. Hogy ez igenis mindenhol megoldható, össze lehet hangolni mindazt, ami mindkét félnek – de leginkább a gyerekeknek – előnyös. És ha az iskolák, a kerületek, a városok, a kormány is hasonlóan vélekedik, akkor ez teljes országos programmá válhat…